Kedves mindenki, megjött az ihlet, hogy Julis laptopját ragadva irjak egy postot. Az első két napom nagyon jo volt... olyan komplex alkalmazásról kell online helpet updatelni amiről halvány lila fingom nincs viszont cserébe még nem is értem mit irok :) Ez az igazi Teki meló :).
A meló előtti hétvége szuper volt, ellátogattunk a tengerpartra és valami eszméletlen hangulatos ezeknél az Íreknél a félig köves félig homokos tengerpart. Itt majd lesz egy pár kép is... soon ...
A mai napom, mint mostmár bejáratott teki, hisz melozok mostmár nem csak ilyen félgőzzel hanem 100%-osan, melo közben gondoltam megszakítom ezt az egyhanguságot és ebédidőben ellátogatunk Amelitával a Social Welfare Office-ba PPS számért. Sikerült is megtalálni a hozzánk legközelebb eső office-t (gugli és az Ír online tájékoztatás a barátod) és mikor megtaláltuk az ott lévő hölgy kedvesen közölte, hogy sajnos itt hiába probálkozunk, sétálhatunk még vagy 20 percet abba az office-ba ami nekünk kell... no comment. Szoval csak megtaláltuk, ott simán ment minden kivéve, hogy arra a kurva nyomtatványra azt a lakcimet írtuk ami az albérlet hirdetésén volt ami persze nem a valódi cím hisz a szerződésben nem az szerepelt... mivel a főbérlők is nevettek, hogy mindig összekevernek címeket mert fejben kell tartaniuk egy párat, így felhivtam, hogy most akkor hol is fogunk lakni... nem nézett hülyének minket a hivatali srác... mindegy, ezen már nem csodálkozva eljöttünk, és várjuk, hogy 5-10 napon belül megküldjék a papirt.
Eltelt a nap, Petivel átcuccoltunk az albérlet elé míg a csajok főzőcskéztek...nyitom az utcai ajtot... hopp a kulcs nem megy bele... mondom mi a fasz? megint próba nem megy bele... próbálom a másik kulcsot az sem megy bele, próbálja Peti is, neki sem sikerül ... röhögök magamban és közben arra gondolok Normi vajon épp mit csinálsz :) telefon, felhivom a főbérlőt aki amugy olyan északi tájszolással beszéli az angolt mint akinek az összes magánhangzoja csak és kizárólag mély magánhangzót tartalmaz, de amugy egy rettenetesen rendes ember, hogy nem tudunk bemenni. 20 perc mulva ott volt és ügyesen rávilágitott, hogy többnyire a rossz kulccsal próbálkoztunk, égett a pofám, de bejutottunk. A védelmünkre legyen mondva a zár ugy néz ki mint amit már egyszer megprobáltak feltörni kevesebb sikerrel.
Szóval ezek után már minden simán ment hisz legórtuk a cuccot és most épp a tv előtt élvezzük a finom vacsit amit a csajok csináltak nekünk.
Ich bin ein Dubliner...?
A meló előtti hétvége szuper volt, ellátogattunk a tengerpartra és valami eszméletlen hangulatos ezeknél az Íreknél a félig köves félig homokos tengerpart. Itt majd lesz egy pár kép is... soon ...
A mai napom, mint mostmár bejáratott teki, hisz melozok mostmár nem csak ilyen félgőzzel hanem 100%-osan, melo közben gondoltam megszakítom ezt az egyhanguságot és ebédidőben ellátogatunk Amelitával a Social Welfare Office-ba PPS számért. Sikerült is megtalálni a hozzánk legközelebb eső office-t (gugli és az Ír online tájékoztatás a barátod) és mikor megtaláltuk az ott lévő hölgy kedvesen közölte, hogy sajnos itt hiába probálkozunk, sétálhatunk még vagy 20 percet abba az office-ba ami nekünk kell... no comment. Szoval csak megtaláltuk, ott simán ment minden kivéve, hogy arra a kurva nyomtatványra azt a lakcimet írtuk ami az albérlet hirdetésén volt ami persze nem a valódi cím hisz a szerződésben nem az szerepelt... mivel a főbérlők is nevettek, hogy mindig összekevernek címeket mert fejben kell tartaniuk egy párat, így felhivtam, hogy most akkor hol is fogunk lakni... nem nézett hülyének minket a hivatali srác... mindegy, ezen már nem csodálkozva eljöttünk, és várjuk, hogy 5-10 napon belül megküldjék a papirt.
Eltelt a nap, Petivel átcuccoltunk az albérlet elé míg a csajok főzőcskéztek...nyitom az utcai ajtot... hopp a kulcs nem megy bele... mondom mi a fasz? megint próba nem megy bele... próbálom a másik kulcsot az sem megy bele, próbálja Peti is, neki sem sikerül ... röhögök magamban és közben arra gondolok Normi vajon épp mit csinálsz :) telefon, felhivom a főbérlőt aki amugy olyan északi tájszolással beszéli az angolt mint akinek az összes magánhangzoja csak és kizárólag mély magánhangzót tartalmaz, de amugy egy rettenetesen rendes ember, hogy nem tudunk bemenni. 20 perc mulva ott volt és ügyesen rávilágitott, hogy többnyire a rossz kulccsal próbálkoztunk, égett a pofám, de bejutottunk. A védelmünkre legyen mondva a zár ugy néz ki mint amit már egyszer megprobáltak feltörni kevesebb sikerrel.Szóval ezek után már minden simán ment hisz legórtuk a cuccot és most épp a tv előtt élvezzük a finom vacsit amit a csajok csináltak nekünk.
Ich bin ein Dubliner...?
