Milyen csodálatos nap volt a mai... nem volt olyan fos idő, és ez már önmagában jó pont, meg valahogy az egész nap hangulata olyan pozitiv volt. Délután, a meló vége felé közeledve Amelita telefonált, hogy vége a nyelvsulinak. Mivel még volt egy kis dolgom a "Cash posting rules"-okkal kapcsolatban :), igy mondtam neki, hogy majd otthon találkozunk... 20 perc múlva csörög a telefon, megint Amelita az. Közli velem, hogy nem tud bejutni a házba, egy másik srác is már ott vár egy ideje, a zárral van valami baj... fasza mondom, jol kezdődik a délután. Odaérek a ház elé, még mindíg ott állnak, a srác eközben nagyban telefonál. A karbantartókkal beszélt, hogy okés meg minden de mivel a rendes munkaidőnek már vége ők nem tudnak kijönni, de van pont ilyen helyzetekre egy "emergency service" és majd minnyá jól kapcsolatba lépnek vele... ami igazából abból ált, hogy visszahívták a srácot, hogy hívjon fel egy számot és majd ott megint mondja el a kínját, majd azok fognak segiteni... Szerencsére az emergency service a helyzet magaslatán volt és mondták is, hogy semmi baj, a következő egy vagy MAXIMUM KETTŐ órán belül jön a lakatos... WTF? de legalább jön... már ez is valami.
Várakozás közben legalább megismertük az egyik lakótársat, egy Galwayből származó Ír srácot aki teljesen kultúrált és érthető angolt beszélt, kiderült, hogy ő is utálja az "orkokat", ismeri a Gulash-t :) de még sosem járt Magyarországon. Komolyan egy nagyon rendes, korrekt srác volt, meg is ittunk a nagy várakozás közben egy-egy sört a közeli Spar-ból:)
De vissza a rideg valósághoz. Egy enyhébb elázás után, mert persze esnie mindíg kell az esőnek, ismét telefonált az Ír lakótárs (az elején én is probáltam telefonálni de a főbérlő telefonja ki volt kapcsolva) és a lakatos közölte vele semmi para egy óra mulva itt lesz....reméltük ez nem Ír időszámitás szerint fog történni mert akkor még most is ott várnánk...
Miután a sör is végigért rajtunk és ránkjött a pisálhatnék, kezdtük kevésbé vidáman felfogni a dolgokat, de akkor mint valami megmentő angyali hintó, egy Renault Kangoo, bazi nagy Locksmith felirattal az elején meg az oldalán, megjelent az utca végén. Halleluja! A csávó kiszáll, rendes faszinak látszik, odajön, kérdezte mi történt meg mi is a probléma. Aztán végre valahára elővette a szarjait és úgy széjjelbaszta a zárat, hogy öröm volt nézni :) De a szerelés legelején azért egy kisebb poén történt. Akkor még csak egy csavarhuzóval próbálta volna finoman buherálni a zár körüli részt mikor egy faszi odajön hozzánk (a lakatost nem számítva hatan vártuk, hogy végre bejussunk) és elkezd ugatni a csávónak, hogy hogy képzeli, hogy csak úgy nekiesik a zárnak és elkezdi feszegetni. A lakatos csak nézett, hogy ez most valami vicc-e és elküldte a csávót a dolgára, de az csak ugatott, hogy ez nem így megy meg, hogy vajon a maintenance company alkalmazottja-e, persze erre a lakatosunknak elpukkant az agya és jol kiosztotta a faszt, hogy nem ő csak egy csávo aki poénbol elkezdi egy ház zárját szétverni és poénból ragasztgatta tele a kocsiját Locksmith felirattal, meg ezeket a szar szerszámokat is csak viccből hordja magával, majd azzal fejezte be a mondókáját, hogy húzzon el és a saját munkáját végezze ilyen lelkesedéssel mint ahogy őt baszogatja :D kurva szimpatikus lett a faszi, még királyabb lett volna ha fejbe is bassza egy kalapáccsal :D
Szóval a lényeg, a lakás elé érkezéstől számitott majdnem 3 óra hossza múlva... igen HÁROM óra múlva a zár megadta magát és az ajtó kinyilt :)
Csak, hogy jo kerek legyen a történet, annyit hozzá kell tennem, hogy ez várható volt, hogy megtörténik mivel maga azt ajtó kb 4 nappal ezelőtt elkezdett szorulni, és nem lehetett bezárni csak ha az ember bebaszta az ajtot, de emiatt persze a zár elkezte nem bírni ezt a terhelést... tegnap reggel pedig észrevettem, hogy már igen érezhetően lötyög és a csavarok sem tartják rendesen a zárszerkezetet... persze nekem volt annyi eszem, hogy ha kicsit megemeltem az ajtot akkor simán be lehetett zárni csapkodás nélkül, de mivel tegnap estére már félig lejött az a szar az az ajtóról, sejtettem, hogy Ír barátainknak ennyi ész nem jutott... aztán napközben egy ujabb ajtó bebaszás után megadta magát és onnantól kivülről nem lehetett kulccsal nyitni.
Összességében egy rettenetesen hasznos és akciódús délután volt a mai és örülök, hogy kiélvezhettem a szabad délután minden örömét... :)
