2010. április 15., csütörtök

Egyem azt a hamvas....

Anglia, London. Olyan hely ahová sokan szeretnének eljutni mert van valami varázsa, valami furcsa kisugárzása a városnak amit szinte mindenki ismer a földön. Vagy azért mert a történelmi tanulmányaink során az Angol Birodalom, mint valami misztikus emlékkép lebeg agyunk egyik szegletében, vagy azért mert a képeken olyan szép rendezett mégis izgalmas helynek tűnik. Én is így voltam ezzel hiszen még sosem voltam Londonban, és nagyon vártam milyen lesz leszállni az egyik repülőterén, ahol véletlenséggel épp testvérem dolgozik :)

Ahogy közeledik az elrepülés napja, az ember úgy lesz kicsit idegesebb, feszültebb. A repülés előtti napon ülök az irodában, kezdem a napot ahogy máskor is szoktam. Gép bekapcs, pakolászás, kávé, Indexre fel :) ... nézegetem mik történtek otthon. A címlapon valami füstös kép vigyorog rám, éreztem rá kell kattintanom.

A kedves cikk arról szólt, hogy valami kimondhatatlan nevű kurva vulkán kitört és hamut köpött mindenfele amit az a kurva szél nem pont erre tudott fújni!?!?!? NEM HISZEM EL! Miért pont most? Miért PONT MOST??? nem tudott volna egy nappal előbb szétmenni? Vagy két nappal később??? Persze a cikk legröhejesebb mondata az volt, hogy "Izland repülőterein zavartalan a forgalom mert a szél a repterektől elfelé fújja a hamut". NA NE BASSZA MÁR MEG??? Elkúrják a hétvégémet amit a tesómmal tölthettem volna Londonban, és még ők röhögnek a markukba???? Kész. Nem tudom ki szervezi az életnek ezeket a dolgait, de kiválóan tudja pont úgy időzíteni a szívást, hogy én totálisan kapjak belőle.

Persze, hogy semmiképpen se járjak jól, úgy fújódott a hamu, hogy VÉLETLENÜL PONT Dublin is és London is beszívja... igy minden nyüvedék kiskaput lezárva, hogy átjussak arra a tetvedék szigetre... a hajók is megteltek késő délutánra...

Hopp, fél órája jött az email, átfoglalhatom a jegyet ingyen. HÖ, gyerünk, még ezzel a fostalicska nettel is de meg kell probálnom, hátha sikerül. A net kiválóan szolgált, nem ezen múlott... egyszerűen nem volt hely, ami persze nem meglepő, így az email is csak egy csalfa reménysugár volt, amit remek időzítéssel tolt a pofámba a vicceskedvű sors...

Innen üzenem annak aki ezt a remek viccet kitalálta, hogy kurva jót nevettem, köszönöm szépen... előre várom mi lesz majd a hazaúttal amit Júniusra terveztünk.

2010. április 13., kedd

... amikor ettem a "szószot"...

Igen... régen volt március mittudomén hanyadika. De szándékosan nem írtam. Azért nem, mert vártam, hogy megérkezzen a várva várt SAJÁT internetem és elmondhassam: Van netem itthon! ... hát örömmel jelenthetem, hogy megérte várni ... komolyan. Hihetetlen, de ma megérkezett a modem! Persze minden gubanc nélkül, hisz a supportos nőci direkt elkérte a munkahelyi címem, mondván oda kézbesítik majd a csomagot, így nekem nem kell hazarohangálnom a melóból! Tök Jó fej volt! Aztán akkor értettem meg, hogy ez csupán az élet egyik apró tréfája volt, mikor a mai napon hivott a futár, hogy mindjárt az otthoni címemhez ér mert hozza a cuccot ... inkább nem mondok semmit ...

Az, hogy a mai nap a meló szempontjából egy hatalmas nagy sz@r volt az egy más kérdés. Gondoltam, hogy majd este mikor hazaérek elolvasom a Fucking Manualt ugye :) hisz úgy izgalmas ezt a rendkívül bonyolult műveletet elvégezni (két kurva drótot összedugni, hogy a dsl modemet összekössem a fali csatlakozóval). Mindent megcsináltam ahogy kell (tényleg egyértelmű, jó kis manualt dobott össze valaki), aztán a végén csak egy valami maradt ki... az, hogy jókedvűen vigyorogjak... ehelyett legszivesebben ideggörcsben rángatóztam volna a konyha padlóján habzó szájjal, hogy MI A SZARÉRT NEM MEGY EZ A RAKÁS !+!'!%+%=/=@#&@°˘^˛˘°ˇ... Amelita mondta, hogy hívjam fel a supportot, ott a telefonszám a papiron... de nem lehet ilyen könnyen feladni (gondoltam)... aztán csak beadtam a derekam és 20:03 környékén csak elkezdtem tárcsázni... :) persze miután belementem vagy 3 vagy 4 almenübe, egy kedves női hang közölte hogy reggel 9 től egészen este 8-ig bármikor segitenek készséggel és az automata bontotta a vonalat... :) hogy egyem a szivét...

Most már lenyugodtam, holnap telefonálok, hogy elmondják miért is nem látja a modem a nyüves dsl szolgáltatást, szervert, lófaszt, akármit. Beletörődtem, hogy sosem fog sikerülni elsőre semmi, mert valahogy tuti mindig beszopom... vagy így vagy úgy de mindíg megszívom.

Ezek után nem merem azt mondani, hogy a következő bejegyzést a saját netemről irom, de ha igen, akkor is lesz valami gebasz.... már csak attól rettegek mikor Normi kijön látogatni... :)

Jóccakát mindenkinek!