2010. április 15., csütörtök

Egyem azt a hamvas....

Anglia, London. Olyan hely ahová sokan szeretnének eljutni mert van valami varázsa, valami furcsa kisugárzása a városnak amit szinte mindenki ismer a földön. Vagy azért mert a történelmi tanulmányaink során az Angol Birodalom, mint valami misztikus emlékkép lebeg agyunk egyik szegletében, vagy azért mert a képeken olyan szép rendezett mégis izgalmas helynek tűnik. Én is így voltam ezzel hiszen még sosem voltam Londonban, és nagyon vártam milyen lesz leszállni az egyik repülőterén, ahol véletlenséggel épp testvérem dolgozik :)

Ahogy közeledik az elrepülés napja, az ember úgy lesz kicsit idegesebb, feszültebb. A repülés előtti napon ülök az irodában, kezdem a napot ahogy máskor is szoktam. Gép bekapcs, pakolászás, kávé, Indexre fel :) ... nézegetem mik történtek otthon. A címlapon valami füstös kép vigyorog rám, éreztem rá kell kattintanom.

A kedves cikk arról szólt, hogy valami kimondhatatlan nevű kurva vulkán kitört és hamut köpött mindenfele amit az a kurva szél nem pont erre tudott fújni!?!?!? NEM HISZEM EL! Miért pont most? Miért PONT MOST??? nem tudott volna egy nappal előbb szétmenni? Vagy két nappal később??? Persze a cikk legröhejesebb mondata az volt, hogy "Izland repülőterein zavartalan a forgalom mert a szél a repterektől elfelé fújja a hamut". NA NE BASSZA MÁR MEG??? Elkúrják a hétvégémet amit a tesómmal tölthettem volna Londonban, és még ők röhögnek a markukba???? Kész. Nem tudom ki szervezi az életnek ezeket a dolgait, de kiválóan tudja pont úgy időzíteni a szívást, hogy én totálisan kapjak belőle.

Persze, hogy semmiképpen se járjak jól, úgy fújódott a hamu, hogy VÉLETLENÜL PONT Dublin is és London is beszívja... igy minden nyüvedék kiskaput lezárva, hogy átjussak arra a tetvedék szigetre... a hajók is megteltek késő délutánra...

Hopp, fél órája jött az email, átfoglalhatom a jegyet ingyen. HÖ, gyerünk, még ezzel a fostalicska nettel is de meg kell probálnom, hátha sikerül. A net kiválóan szolgált, nem ezen múlott... egyszerűen nem volt hely, ami persze nem meglepő, így az email is csak egy csalfa reménysugár volt, amit remek időzítéssel tolt a pofámba a vicceskedvű sors...

Innen üzenem annak aki ezt a remek viccet kitalálta, hogy kurva jót nevettem, köszönöm szépen... előre várom mi lesz majd a hazaúttal amit Júniusra terveztünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése